Vállalati blog
profilepic

Kukla László

Business
blog
profilepic

Kukla László

Kukla László rövid bemutatkozása néhány sorban
Kukla László összes bejegyzése

Ikarus-mentés informatikai eszközökkel

2018.04.18

Kukla Lászlót sokan ismerik, mint a LogMeIn DevOps direktorát, de kevesebben tudják róla, hogy az informatikán kívül van egy kevésbé hétköznapi szenvedélye is: az Ikarus buszok. Megkértük, hogy meséljen nekünk egy kicsit arról, hogy kerültek képbe az életében a buszok, pontosan mivel is foglalkozik, mikor a hobbijának hódol és hogyan tudta a szakmájában szerzett tudást kamatoztatni szabadidejében.

Kukla László, LogMeIn, Devops Director

Emlékszel rá, hogy honnan ered az Ikarusok iránti lelkesedésed?

Majdnem biztos vagyok benne, hogy a gyerekkoromra vezethető vissza. A 80-as évek közepén, második felében a BKV még évente szerzett be új buszokat, és ezekből a házunk előtt elhaladó 130-as vonalára is jutott. A legújabb trolik is az ablakunk alatt, a 80-as és 81-es vonalán közlekedtek először. Itt figyeltem fel először a különböző évjáratú járművek közötti kisebb-nagyobb eltérésekre, volt, hogy két-három buszt is kihagytam a megállóban várva, csak hogy a legújabbra ülhessek fel. A 90-es évek elejétől már tudatosan gyűjtöttem az Ikarus prospektusokat, gyári kiadványokat, amiket az akkori BNV és Industria kiállításokon tudtam főként beszerezni, és itt beszélgethettem a gyár munkatársaival és fotózhattam a kiállított járműveket.

 

Mikor vetted észre, hogy fiatalkori hóbortból akár egész életeden át elkísérő hobbi lett?

Konkrét évszámot is tudok mondani, hiszen 2000-ben indítottam el a saját tematikus honlapomat, ahol típusbemutatók is voltak már, és ezidőtájt kezdtem el intenzívebben belevetni magam a történelemkutatásba, a régi dokumentumok archiválásába. Sajnos 2007-ben le is zárult ez a történelem, hiszen az Ikarus Egyedi Autóbuszgyár bezárása után már nem keletkeztek a márkához kapcsolódó, kutatható emlékek.

 

2007-ben te már a LogMeIn-nél dolgoztál, ugye?

Igen, 2006-ban jöttem. Előtte a Nuance Recognita kötelékében fejlesztettünk karakterfelismerő programot, mondanom sem kell, hogy az itt megszerzett ismeret nem jött rosszul a dokumentum-archiválás során.

 

Milyen történelmi emlékek után kutattatok/kutattok egy ilyen archiválási folyamatban?

A műszaki beállítottságomnak köszönhetően mindig érdekelt a dolog műszaki része is, de napi szinten a történelmi résszel foglalkozom inkább. A saját és a nyilvánosan hozzáférhető dokumentumokon kívül igyekeztem a legtöbb, az Ikarus szempontjából fontos helyet bevonni a gyűjtésbe. Például a 90-es évek közepén még termelő mátyásföldi gyárban felfoghatatlan mennyiségű emlék, eszközök, iratok halmozódtak fel és lett egy részük az enyészeté, ezt igyekeztem többed magammal a lehető legjobb formában és állapotban megőrizni az utókornak. Így született meg a témában írt könyvünk, amiből egyébként azóta több kiadás is készült. Ezen felül mára több, mint 100 000 oldalt és 30 000 képnyi diafilmet archiváltunk digitálisan. Aki csinált már ilyet, az tudja, hogy ez iszonyatosan nagy szám, a diaszkenner 5-6000 képenként megadta magát, akkor ülhettünk be az autóba és mehettünk beszerezni a következőt. De megérte, hiszen a most fellelhető Ikarus-képek nagy valószínűséggel a mi munkánknak köszönhetően szerepelnek a könyvekben, újságokban vagy a neten.

 

Mi lesz, ha „elfogy a történelem” és nem marad több kutatható emlék?

Szerencsére ez egy véget nem érő szórakozás. De a dokumentumok mentésénél talán még fontosabb, hogy valódi, sokszor kertekben, gyártelepeken pihenő öreg járművekre leljünk, és azokat mentsük meg az utókor számára, lehetőleg az eredeti gyári állapotában. A járművek gyűjtésének pedig tényleg csak a józanész szab határt. Jelenleg is dolgozunk egy ritkaság számba menő, kisebb méretű, 6,5 méteres midi busz felújításán, ezt kifejezetten családi használatra szeretném rendbe hozni. Sokszor így is 1-1,5 évet várok alkatrészekre, hogy valaki feltegye egy aukciós oldalra vagy egy ismerős ráleljen. Aztán meg otthon áztatom mosószerben két napig, és felújítom, hogy beépíthető legyen. A beszerzésen kívül a buszok korhű felújításához legjobban az archivált képeimmel és műszaki leírásokkal tudok hozzájárulni, ami nem elhanyagolható tényező.

 

Ilyen volt...

Ilyen volt...

...és ilyen lesz, amikor elkészül.

...és ilyen lesz, amikor elkészül.

Hogy tapasztaltad, mennyire fér meg egymás mellett egy ilyen időigényes hobbi és egy sikeres szakmai élet?

Szerintem a kettő még sok esetben támogatja is egymás. Persze néha a hobbit félre kell tenni vagy éppen másra kell váltani, hogy aztán újult erővel vághassunk bele megint. Egyébként sem szerettem soha huzamosabb ideig csak egy dologgal foglalkozni. Így van ez a karrierben is. A LogMeIn már 2006-ban is egy izgalmas kihívásnak tűnt, szakmailag érdekes volt az a portfolió, amivel rendelkezett a cég, de 12 évig csak a folyamatos fejlődés, az újdonságok tudják fenntartani a figyelmemet. Az IT-ban a fejlődés és az újdonság egyet jelent az R&D-vel, aminek szerencsére itt sosem voltunk híján.

 

Mi a következő nagy lépés?

Augusztus végére, szeptember elejére lesz várhatóan bemutatható állapotban a legújabb busz. Addig pedig még lámpafoglalatot nyomtatunk hozzá 3D-ben, alkatrészt szerzünk be külföldről, dolgozunk további kiadványokon és élvezzük a már megmentett emlékeket.